Ma 9 éve,hogy ugyanazon a helyen dolgozom,ami történetesen egy multi cég.Emlékszem az első napra kb. 20-an voltunk és indult egy tréning.Nem nagyon vágtam milyen egy multi cég,mert az előző munkahelyemen meglehetősen jól tolerálták a "rákenról" életmódomat.A biztonság kedvéért meghúztam magam és kussoltam egy kicsit beszarva.Emlékszem még ebédet is adtak és egy külön terembe ettünk 20-an és mindenki modoroskodott és mutatta,hogy Ő milyen kifinomultan tudja enni a rántott húst petrezselymes krumplival és uborkasalátával.Aztán pár nap és mindenki felszabadult.Ez kb. olyan mint ahogy az egyik zenész barátom mesélte,hogy első nap a turnébuszban (persze itt session zenészek utaztak akik annyira nem ismerték egymást) szolid szakmázás folyik,másnap már az emlékezetes röfögések a téma, és harmadnap az elmaradhatatlan szarás/fingás.Ezt szerintem minden táraságnál így működik,mondjuk lehet,hogy nem 3 nap alatt,de pár hét intenzív együttlét után előkerül a téma.
Egy szó mint száz,most nem arról akarok írni,hogy milyen rossz egy multinál,meg a szokásos sablon dumát,hanem próbálom az emberi oldalát leírni,ahogy én átél(t)em.Rögtön az jutott eszembe,amikor a Harcosok klubja című filmben Edward Norton és Brad Pitt utaznak a repülőn és beszélgetnek.Ekkor azt mondja Edward Norton,hogy "maga jó kis barát adag" (nem pontos az idézet),majd kifejti,hogy a repülőn minden kicsi (kicsi szappan,kicsi törölköző stb.),és az emberekből is ilyen kis "barát adagokat" kap.Persze egy cégnél valamivel több ideig dolgozunk együtt emberekkel,de a 9 év távlatában beszélhetünk arról,hogy mennyi barát adagot kaptam már én is.Joggal merül fel a kérdés,hogy ezek az emberek valóban a barátaim?A munkahelyen kívül van közös pontunk?Szerintem az esetek 90%-ában nincs,de pont erre jó egy ilyen munkakörnyezet,hogy olyan embereket ismersz meg akinek az életben lehet,hogy esélyt sem adnál.Persze,azért nem minden ilyen szép és jó itt sem,mert mindenkinek vannak érdekei (Nekem nincsenek:-)aminek az útjában mindig van valaki akit el kell takarítani,persze mosolyogva.Meg kell tanulni túlélni,emberileg,érzelmileg kezelni ezeket a szitukat és akkor jól telhetnek a mindennapjaink.Egy szó mint száz,a körforgás a dolgos mindennapokban is jelen van,egyszer fent,egyszer lent,de ilyen sok,és ennyi féle ember által talán könnyebben kerül közelebb az ember önmagához.
Ui.:Többen jelezték,hogy sok a helyesírási hiba a beírásokban.És? Mi így szeretyük!Mindig ezek a szabályok,be akarják korlátozni a művészi szárnyalásaimat.
Ígérem jobban fogok figyelni.
Ja,és a napizene az nem más mint Béla Fleck & the Flecktones.Első számú kedvenc(kb. tíz éve hallottam róluk először),mert mega hangszeres tudás és mega örömzenélés jellemzi a zenekart.A zenekarról itt olvashattok,és itt hallgathatjátok meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése