Jobb félni mint megijedni?

Tényleg? Tegnap merült fel egy beszélgetés során ez a kérdés.Mivel ez a mondat már közmondássá vált látszik,hogy milyen régóta akarják az embereket félelemben tartani.Ugyanis nem jobb félni mint megijedni (szerintem),mert a félelem egy állandó hosszú távon fenntartott érzés ami egy idő után szorongássá válik ami ugye nem jó.Ennek ellenére az ijedség egy hirtelen fellépő és jobb esetben rövid ideig tartó "félelem".
Ehhez a manipulációhoz nagyon ért a média és rajtuk keresztül szinte mindenki (politika,orvostudomány stb.) ,hogy miként tudja paráztatni a népet.Egy régi parafaktor a terroristák.Erről már sok film készült,hogy mennyire az amerikai kormányzat van a tudatos megtévesztés mögött (vagy akár a magyar,emlékezzünk a szlovák terroristákra:-).Mitől is kell félnünk? A jövőtől.Tudjuk az mi lesz? Nem.Tehát csak a saját kis gondolatainktól félünk amivel természetesen hatással vagyunk a jövő alakulására,de ha már ez így van akkor az ne félelem legyen.
A legújabb hisztéria a H1N1 vírus,közismertebb nevén a sertésinfluenza.Elindult itt is a paráztató gépezet,hogy mennyien haltak meg már ebben a betegségben,de nem baj,mert már gyártják a vakcinákat (angolul blindcina :-)) ezért nem kell félnünk,csak beadatni magunknak.Persze ha véletlenül valaki erre vetemedik,akkor annak pedig azért kell félnie,mert chippet ültetnek beléje.Szóval a lényeg sose legyél nyugodt,mert akkor a döntéseidnél sokkal jobban tudnak manipulálni.A másik kedvenc paráztató terület amikor a gyerekeken keresztül a szüleikkel vetetnek,adatnak be mindent azzal a felszólítással,hogy egy felelős szülő ezt tenné.Na ezeket sem kell nagyon komolyan venni,de azért érdemes nyitott szemmel járni.Ilyen esetben érdemes azt az elvet követni,hogy a legjobb döntés az amit meghozol.Nelson Mandela idézetével zárnám ezt a bejegyzést ami az 1994-es üdvözlő beszédéből származik (az utolsó sort kiváltképp merem ajánlani):

"A FÉNY

Legnagyobb félelmünk nem az,hogy hiányosságaink vannak.Legnagyobb félelmünk nem is szörnyű nagy hatalmunkból fakad.Legtöbbször a világosságunktól,és nem a sötétségünktől félünk.Azt kérded magadtól: ki vagyok én, hogy ragyogónak, rendkívül vonzónak, tehetségesnek és hatalmasnak kellene lennem?De tulajdonképpen miért is ne?Hiszen Isten gyermeke vagy.Ha lealacsonyítod magad,mit sem használ a világnak.Nem jó, ha ezt teszed,mert akkor a körülötted lévők elbizonytalanodnak.Mi arra születtünk, hogy Isten bennünk lévő világosságát szerteárasszuk.Ez nemcsak néhányunkban,hanem mindannyiunkban ott rejlik.Ha engedjük, hogy fényünk ragyogjon,akkor öntudatlanul másokat is arra indítunk,hogy ők is ezt tegyék.
Ha saját félelmünktől megszabadultunk, akkor a jelenlétünk automatikusan megszabadít másokat is."

Csak,hogy a napizene se maradjon el itt van.

Hétvégi filmek

A hétvégén láttam 2 filmet amit mindenkinek nagyon merek ajánlani.
Az egyik a Vágy Törvénye melyet Pedro Almodóvár rendezett.Mikor kikölcsönöztem azt hittem,hogy nem láttam,de igen,ettől függetlenül tudott újat adni.A filmekről nem fogok írni,csak 1-2 gondolatról ami felmerült a nézése közben.
Köztudott,hogy Almodóvár meleg és ez a vonal elég erősen megjelenik a filmjeiben is.Úgy általában nem vagyok hozzászokva,mikor ezt direkt az arcunkba vágják és Antonio Banderas-t (az egyik főszereplő) is furcsa úgy látni,hogy nem Salma Hayek mellei közt tűnik el,hanem egy szőrös mellkasban.Ha ezen tovább tudunk lépni (kell hozzá egy kis nyitottság,persze nem úgy),akkor feltűnik,hogy az érzelmek ami e mögött van teljesen ugyanaz mint egy hetero kapcsolatban,de a látvány miatt ezt nehezen vesszük észre.Akár ez a film,de Almodóvár más filmje is egy kicsit közelebb hozza Nekünk ennek az egész világnak a mikéntjét és talán megértjük,hogy ha a dolog mögé látunk rögtön máshogy fest a "valóság".

A másik film Woody Allen legutolsó filmje a Vicky,Christina,Barcelona volt.
Ez egy nagyon könnyed filmnek indult (úgy Woddy Allen-esem) és nagyon jó hangulata volt és a végén bontakozott ki a történet drámaisága.Egy rész volt benne ami nagyon tetszett.A történet lényege,hogy volt egy férfi akinek van egy volt felesége és egy barátnője akivek együtt élt.Bizonyos okokból kifolyólag a volt felesége odaköltözik hozzájuk (hozzá kell tenni ,hogy a férfi még mindig szereti a volt feleségét,de a kapcsolatuk valami miatt nem működött) és hárman élnek együtt teljes összhangban (látszólag) és így a kapcsolatuk is működik,szóval a jelenlegi barátnője miatt működik a dolog.Na ez a helyzet amikor mindenkinek meg kell élni az elengedést és elfogadást,mert különben nem tudja kezelni a helyzetet.Végül a barátnő nem tudott eléggé nyitni és a helyzetet elfogadni ezért elköltözött és a kapcsolatuk megint rossz lett.A férfi nem tudta elengedni a volt feleségét,de tudott nyitni az új helyzetre.A volt feleség elengedte a volt férjét és szintén el tudta fogadni az új szitut,de a harmadik szereplő az elején mindezt csak látszólag (elfojtva) tette meg és mint tudjuk az ilyen dolgok egyszer felszínre kerülnek.

Na ennyit a két filmről és jöjjön a mai napi zene.
Most egy olyan embert linkelek be akit korábban Cat Stevens-nek hívtak és olyan slágereket írt mint a Wild World vagy a First Cut is the deepest amit egy jó sokan fel is dolgoztak.
Aztán áttért az iszlám hitre és Yusuf Islam néven dolgoz(ik)ott tovább és azóta van valami nagyon átható dolog a zenéjében.
Ilyen volt és ilyen lett.

Csend

Lassan egy éve,hogy elindult ez a blog,és már 8 hónapja,hogy meguntam.Azt hittem tavaly év vége felé,hogy nagyon nagy szükségem van egy gasztro blog indítására,mert akkora király vagyok,hogy azt a netre kell feltenni.Február környékén rájöttem,hogy ez csak azért volt ,mert nem csináltam semmi kimagaslót amit más ne csinált volna és az egészre azért volt szükség,hogy saját magamnak fenntartsam a látszatát annak,hogy nagyon jó vagyok.Közben megváltozott a hozzáállásom az ételekhez is (durva,hogy kb. 3 hónap alatt?) és sokkal egyszerűbb ételeket készítek amit meg tök felesleges ide feltenni,mert semmi extra,ellenben finom.Joggal merül fel a kérdés,hogy akkor most mit írogatok itt megint?

Eszembe jutott,hogy mindig küldök kollégáknak,barátoknak pár sor gondolatot,zenéket ami aznap hangulatilag nagyon megfog és mér' ne tenném ezt a blogomon közzé ha már úgy is itt van.Jellegét tekintve ennyiben változik a blog,hogy receptek ritkán,zenék minden nap,gondolatok meg ahogy jönnek, úgy fognak felkerülni.Aztán lehet,hogy ezt 2 hónap után megunom és akkor megint pihi,mert mint tudjuk a csend nagyon fontos.

Mivel ma este lesz Richard Bona koncert amire sajnos nem megyek,ezért rögtön álljon itt egy, mit egy kettő videó,ahol meghallgathatjátok milyen az amikor mega érzékiség van egy ember hangjában és mikor ehhez társul egy mega basszusgitározás.

Itt Snétberger Ferenccel játszik aki szintén nagy arc

Itt meg a Steps Ahead-del


Písz